Szia, Viki!
Köszönöm, hogy érdeklődsz, szerencsére csak jó dolgokat tudok mondani, nagyon emlékezetes volt ez a másfél hónap.
Miután sikeresen megérkeztem hétfőn egy hétig a nővéremnél voltam. Ki vett egy hét szabadságot, és együtt bejártuk az egész várost, vagy legalábbis a legnagyobb látványosságokat megnéztük. Utána vasárnap délután mentem át a családhoz, az anyuka, Karen kijött értem a metróállomásra, gond nélkül megtaláltuk egymást.
Wilsonék már az elején nagyon szimpatikusak voltak, a három gyermek, Ollie (8), Maisie (7) és Leo (2) nagyon aranyosak voltak, kedvesen fogadtak. Karen fokozatosan vezetett be a háztartásba, mindig egy picivel kellett többet csinálnom. Azonban az elején picit megijedtem, hiszen tudtam, hogy zsidók és azt is mondták, hogy nem vallásosak, de azért az étkezési szokásaikban és a konyha rendjében ez megnyilvánult. Eleinte szokatlan volt számomra, hogy két étkészlet van és az, hogy ritkán esznek húst, de nem tartott sokáig megszokni. Karen az elejétől mondta, hogy nyugodtan szolgáljam ki magam, csináljak magamnak bármilyen ételt, ha van valami, amit szeretnék enni, akkor csak szóljak, és hozzáadja a bevásárlólistához.
A napirendem viszonylag állandó, reggel hétre késznek kell lennem segíteni, rendbe kell tennem a konyhát, enni kell adnom a kutyának és két macskának. Amikor felkelnek a gyerekek, akkor reggelit adok nekik. Ha az anyukának el kell mennie, akkor segítek felöltözni, összekészülődni. Amíg iskola volt, addig pörgősebb volt a reggel, de július végén véget ért, így tulajdonképpen már nem kell sietnünk.
Reggeli után rendberakom a konyhát, általában az anyuka kimozdul a gyerekekkel, így a délelőtt legtöbbször szabad. Ilyenkor szoktam elintézni a takarítást, felteszek egy mosást, vasalok, kicserélem a lepedőket, huzatokat, portalanítok, porszívózok, felmosok. Karen összeállított nekem egy rendet, hogy mikor mit szeretné, ha megcsinálnék, de nagyon rugalmasan állt hozzá, akkor takarítok, amikor számomra a legkényelmesebb egészen addig, amíg mindent megcsinálok.
Délután három-négy körül van rám általában megint szükség. Előfordul, hogy fel kell keltenem Leo-t a délutáni alvásból, valamilyen nasit kell adnom a gyerekeknek, vacsoráig játszok velük vagy tulajdonképpen csak elvagyunk. A vacsorában segítek az anyukának, szinte sosem kell nekem főzni, ha nincsen otthon, akkor előre megmondja, hogy mit szeretné, ha ennének a gyerekek, általában csak zöldséget kell főznöm vagy bedobnom a húst a sütőbe. Vacsora után rendberakom a konyhát, este a fürdésnél, lefekvésnél ritkán kell segítenem, hét utána legtöbbször szabad vagyok. A napirendem azért sokszor eltérhet, rugalmasnak kell lennem, hiszen a szülők beosztása szabja meg, de Karen mindig figyel arra, hogy legyen elég szabadidőm. Például, ha egész nap Leoval kell lennem, akkor a következő napot szinte teljesen szabaddá teszi nekem. 
A hétvégéken ha a szülők kimozdulnak, akkor szombat vagy vasárnap este babysittelnem kell, de szombat reggel tíztől szabad vagyok. Ekkor mindig bemegyek a városba, találkozom a nővéremmel, megnézzük London kevésbé híres, de annál érdekesebb szegleteit is. Szabadidőmben el szoktam menni takarítani Karen egyik barátnőjéhez, jól jön egy kis plusz pénz a heti száz fontos zsebpénz mellé. A közelben van egy park, oda szoktam menni kocogni, kikapcsolódni, ha megkérnek, akkor oda viszem sétáltatni a kutyát. A környék nagyon szép, tipikus angol házak sokasága, többnyire zsidók élnek Mill Hillben, a belváros metróval nagyon könnyen megközelíthető.
A gyerekek nagyon aranyosak, egészségesen makacsak és kötözködőek, látszik, hogy nagyon figyelnek rájuk a szüleik. Az elején kedvesek és szerények voltak, de ahogy telt egy kis idő, megszoktak engem, és megpróbáltak utasítgatni. Szerencsére sikerült felismernem, hogy hol a határ, és az anyuka is bíztatott, hogy ne engedjem meg nekik, hogy utasítgassanak. Sokszor próbálkoztak trükkökkel, például palacsintát kértek hétköznap, de szerencsére Karen jól felkészített az ilyen részletekből. És ahogy egyre több időt töltöttem velük, beszélgettünk, úgy szoktuk és ismertük meg egymást.
A család augusztus elején elment két hétre nyaralni, így most a nővéremnél vagyok. Augusztus 19-én megyek vissza hozzájuk, de ott már csak egy hetet leszek körülbelül, mert 27-én megyek haza, hogy el tudjam kezdeni az egyetemet. Habár nincsen még vége, mindenképpen felejthetetlen élmény volt. London gyönyörű város, tudtam itt találkozni rég nem látott barátokkal, rokonokkal. A család bevezetett az igazi angol életmódba, néhány szokást biztosan hazaviszek magammal. Nem utolsó sorban tudtam gyakorolni a nyelvet is, általában megértettük egymást, sőt többször meg is dicsértek, hogy kiváló az angolom.
Remélem, hogy sikerült elég részletes beszámolót írnom, a képeket csatolom.
A lehetőséget nagyon szépen köszönöm nektek!
További szép napot!
Ági